NEM MINDEN ARANY, AMI FÉNYLIK

Előre szólok, hogy teljesen szubjektív véleményt tartalmazó írás következik, amiben a saját, nem biztos, hogy politikailag korrekt véleményemet közlöm. Sok esetben a filmek és alakítások ismerete nélkül. Pontosabban annak tükrében, hogy bár nem láttam minden jelöltet, de ismerem a róluk írt kritikákat és véleményeket.

Mivel mással is kezdhetném az idei Oscar-jelölésekről szóló értekezésemet, mint a tegnapi nap legjobb hírével, vagyis azzal, hogy Enyedi Ildikónak hála ismét ott vagyunk a versenyben. Zsinórban harmadszor lesz magyar jelölt az Oscar-gálán, és még nagyobb az öröm így, hogy a Testről és lélekről nem tűnt egyértelmű favoritnak a kategóriájában. Pedig csodálatos film, és megérdemelten került be az elit ötösbe. Innentől a győzelem már csak egy lépés, és ha figyelembe vesszük, hogy a kategória jelöltjei között egyetlen film van, amit nő rendezett, akkor a jelenlegi közhangulat és a szezon eddigi eseményei alapján okkal bizakodhatunk.

És el is érkeztünk ahhoz a témához, amiről szeretnék tényleg őszintén beszélni, még akkor is, ha sokan nem fognak egyet érteni velem. Hollywood aktuális slágertémájáról van szó: a saját hangjukat megtaláló nők felemelkedéséről, a szexuális visszaélésekkel való leszámolásról, és a nemek közti egyenjogúság kiharcolásáról. Azt gondolom, hogy minden alkalommal, amikor feljön ez a téma, és nagyon örülök, hogy sokszor feljön, nálam nagyobb támogatója ennek a mozgalomnak és ennek a történelmileg fontos fordulópontnak kevés van a környezetemben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy végre téma lett egy olyan dolog, amiről eddig nem lehetett beszélni. Sokan érthető okokból nem is mertek. És nem csak Hollywoodban lett téma, hanem a baráti körömben, otthon, a munkahelyemen. Én minden vitának örülök. Számomra ez a legfontosabb üzenete a metoo kampánynak és a Time's Up mozgalomnak. Az, hogy beszéljünk róla, ha nem is értünk egyet, akkor is. Én mindig azon az állásponton leszek, hogy végre eljött az a pont, amikor ki lehet mondani, hogy eddig, és ne tovább! Elég a nők tárgyaisításából, lenézéséből, kizsákmányolásából, kihasználásából, és sajnos sok esetben megalázásából és bántalmazásából.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az, amivé Hollywoodban vált ez az ügy, az már sokszor inkább elbagatelizálja a kérdést, semhogy megoldást keresne egy valós problémára. Nem fogja megváltani a világot az, hogy Oscarra jelölnek egy nőt rendezőként, ahogy az sem, hogy egy szexuális visszaéléssel vádolt színészt nem jelölnek. Ez nem előrevisz, hanem vissza. Lealjasít egy komoly témát a szégyenkezve kárpótlás, a képmutatás szintjére. Ráadásul ellenérzést vált ki azzal, hogy megkérdőjelezi a valódi teljesítményt. És ez a bajom az idei Oscar-jelöltekkel.