ÍGY ÁLL A MEZŐNY A FESZTIVÁLOK UTÁN
Javában zajlik az ősz eleji filmes fesztiválszezon. A Telluride és Velence után most Torontón a világ szeme, ahol ma fogják kihirdetni, kik voltak a mustra legjobbjai és kedvencei. A TIFF közönségdíja egyben egy szinte biztosra vehető belépő az Oscar legjobb film kategóriájának jelöltjei közé. Nem is véletlen, hogy igazából a torontói filmszemle után szoktak a nagy előrejelző oldalak éllovasról, favoritról beszélni. Így volt ez tavaly is, amikor egy nagyon nyitottnak tűnő versenybe ezzel a díjjal szállt be Martin McDonagh Három óriásplakát Ebbing határában című zseniális filmje, ami egészen az Oscar-gáláig favoritja is volt a díjszezonnak, hogy ott aztán alulmaradjon Guillermo del Toro romantikus fantasy-meséjével, A víz érintésével szemben.
De az ezt megelőző években is rendre olyan alkotások kapták a Torontói Filmfesztivál közönségdíját, akik meghatározó jelöltjei lettek a legrangosabb gálának: A napos oldal, 12 év rabszolgaság, Kémjátszma, A szoba és Kaliforniai álom. Tehát sok múlik majd azon, melyik alkotás kap egy hatalmas lökést ma este, ugyanis az idei szezon egyelőre elég kiszámíthatatlannak tűnik, nincs egyértelmű éllovas, megosztottak a kritikusok, a rajongók és a jósok is.
Viszont pár dolgot már tudunk. Az ősz eleji fesztiválszezon alatt ugyanis az Oscar-esélyes filmek nagy részével már találkozhatott a filmes szakma, úgyhogy az első kritikákból, véleményekből, twitter-postokból kiderült, kik azok, akik fel tudtak nőni az elvárásokhoz, kik okoztak meglepetést, és kik buktak el a rajt pillanatában. Na, meg azt is tudjuk, hogy bár az Akadémia bejelentette, hogy 2019-ben külön kategóriában díjazza a sikerfilmeket (egészen érthetetlen módon), majd egy hónappal később a heves ellenreakciók miatt egyelőre elnapolták ezt a tervüket, így a blockbustereknek is a legjobb filmek közé kell beverkedniük magukat, ha aranyozott férfiakkal akarnak hazatérni. Hogy ez hogyan változtat az esélyeiken, az még kérdés, de az biztos, hogy pár alkotás emiatt a fiaskó miatt reflektorfénybe került (igen, Fekete Párduc, rólad beszélek).
Na, de nézzük, hogy áll most a mezőny az indulásnál, kik számítanak esélyesnek (a legjobb film kategóriában az Oscar-díjátadáson 5 és 10 közötti jelölt lehet attól függően, hány film tudja elérni azt a küszöböt, hogy a több mint 8000 akadémiai tag legalább 5%-a első helyen írja fel a jelölési listájára):
ROMA (Netflix)
A Velencei Filmfesztiválon robbant be és tarolt le mindent Alfonso Cuarón személyes hangvételű, feketefehér mozija, a Roma. A film a fődíjat, az Arany Oroszlánt is elnyerte, ezzel a Netflix beinthetett a Cannes-i Filmfesztiválnak, ahova hosszas huzavona után végül nem hívták meg a streamszolgáltató alkotásait, miután azokat nem vetítették le a francia mozikban. A kritikusok lelkendezve fogadták az Ember gyermeke, a Harry Potter és az azkabani fogoly valamint a Gravitáció mexikói rendezőjének új filmjét, ami a 2001-es Anyádat is! óta az első mozi, amit Cuarón anyanyelvén rendezett. Nem is kellett sokat várni arra, hogy Mexikó bejelentse, ezt a filmet nevezik az Oscarra az idegennyelvű film kategóriában. Egy díj már biztos, gondolhatnánk, de az is lehet, hogy a Roma-nak pont emiatt lesz nehéz dolga az Oscaron, ahol a legjobb film kategóriában soha korábban nem nyert még idegennyelvű film (bár a The Artist eléggé francia volt, de egy némafilm esetében nem beszélhetünk idegennyelvűségről). Az 57 éves Cuarónnak mindenestre van már rendezői szobra a Gravitációért, de fődíjat még nem nyert az Akadémiánál, ezzel a Three Amigosnak nevezett mexikói rendezőtrióból (akik az elmúlt öt évből négyszer nyerték meg a rendezői Oscart) ő az utolsó, aki nem ért még el legjobb filmes sikert (Inárritu a Birdmannel, del Toro pedig A víz érintésével diadalmaskodott).
A már az előzetese alapján is lélegzetelállítóan szép és intim Roma szinte teljes mértékben önéletarjzi ihletésű, Cuarón ugyanis a gyermekkorát meséli el. A '70-es években járunk, és egy középosztálybeli, mexikóvárosi család mindennapjai elevenednek meg előttünk, akiknek két bejárónőjük is van, közülük az egyik, Cleo, a történetünk főhőse. Az ő szemével látjuk, ahogy ebben a forradalmian változó országban és lassan drabajaira hulló családban a munkája mellett gondoskodik a gyerekekről, neveli és szereti őket. Erről az intim kapcsolatról, a a bátorságról, a reményről és az otthon jelentéséről szól a Roma, amit sok kritikus nemcsak Cuarón legszemélyesebb, de legjobb filmjének is tart.
A mozi szereplői szinte egytől egyig amatőr mexikói színészek, közülük már most kielemkedik az elsőfilmes főszereplőnő Yalitza Aparicio alakítása, amivel komoly meglepetéseket okozhat még a közelgő amerikai díjszezonban. A film esélyeit azonban ronthatja, hogy a Netflixnek nem volt még igazán átütő sikere az Oscaron, tévéképernyőn streamelt "mozifilmjeivel" ugyanis eléggé megosztja az Akadémia tagjait.
Emiatt hazai mozis bemutatója sincs egyelőre a Roma-nak, ami jó eséllyel nálunk is egy Netflix-előfizetéssel lesz leghamarabb megtekinthető.
A STAR IS BORN (CSILLAG SZÜLETIK; Warner Bros.)
Nagyon nagy várakozás előzte meg a Velencei Filmfesztiválon bemutatott alkotás premierjét, és hatalmas meglepetésre a film nemcsak, hogy felnőtt a körülötte kialakult hype-hoz, de még túl is szárnyalta azt, ugyanis a jégszívű kritikusokat is hatása alá kerítette a romantikus, zenés történet. Könnyen lehet, hogy ma este Torontóban is kiharcolja magának a közönségdíjat, hiszen bárhol vetítik, állótaps és ömlengő ódák kísérik Bardley Cooper rendezői bemutatkozását. A sztorit azt hiszem, mindannyian ismerjük, hiszen ez már a harmadik mozis remake-je az 1937-es eredeti filmnek (volt egy Judy Garlandos, és egy Barbra Streisandos verzió is), de azért itt van címszavakban: egy lezülött zenész felkarol egy fiatal, tehetséges énekesnőt (bele is szeret), és miközben utóbbi karrierje egyenesen ível felfelé, a férfi pályája az alkohol és kiöregedés spirálján tart ellenkező irányba, ami a kapcsolatukat is próbára teszi.
A színészként háromszoros Oscar-jelölt Cooper nemcsak a rendezői feladatokat látja el, de ő a törénet egyik főszereplője is (ki gondolta volna, hogy ennek a pasinak még az énekhangja is szexi), míg társnak igazán különös személyt választott maga mellé. A sokoldalú Lady Gagának ez a színészi debütálása a mozikban (az American Horror Storyért tévés Golden Globe-ot már nyert), és úgy néz ki, őszinte és sebezhető alakításával elérte, hogy a lábai előtt hever a teljes filmes szakma. Jelenleg ők a színészi kategóriák legnagyobb esélyesei az Oscaron. Azért pár hete ez még merész tippnek tűnt volna.
Az már szinte most biztos, hogy a populista Golden Globe-on tarolni fog ez a zenés darab (aminek bizonyos jeleneteit nagy, amerikai fesztiválokon vették fel igazi közönség előtt), de nagy kérdés, hogy a kritikusi díjaknál, illetve a szakmától jövő elismeréseknél mennyire marad meg a most mindent elöntő hullám. Ha megmarad, akkor valószínűleg a jövő évi Oscar nagy győztesét tekinthetjük meg október 4-étől a hazai mozikban.
FIRST MAN (AZ ELSŐ EMBER; Universal)
Damien Chazelle-t nem kell bemutatnia a filmkedvelőknek. Először a Whiplash-sel, majd a Kaliforniai álommal varászolta el nemcsak a mozi rajnogóit, de a kritikusokat és Oscart is. Legfrissebb rendezői munkájára is nagyon várt már a szakma, és neki is sikerült rászolgálnia a megelőlegezett bizalomra. A Neil Armstrongról szóló First Man egy olyan projekt, amit Chazelle már a Kaliforniai álom előtt dédelgetett, és valószínűleg létejöttében sokat segített a találkozás immár kedvenc alkotótársával és színészével, Ryan Goslinggal. A film az asztronauta életébe enged bepillantást az 1969-es holdraszállás előtt és alatt. Sok múlt tehát a főszereplő alakításán, de az már most biztos, hogy Gosling nem okozott csalódást rendezőjének, a kritikusok ugyanis az eddigi legkiforrottabb színészi munkájaként emlegetik ezt az emblematikus szerepet.
Abban tehát nagy az egyetértés, hogy a film főszereplője remek (és a II. Erzsébet koronáját mozis szerepekre cserélő Claire Foy alakításáról is ódákat zengenek), illetve a technaikai megvalósítás is lenyűgözött mindenkit, de páran azt suttogják, hogy ez a film inkább egy idei Dunkirk lesz, ami sok-sok jelöléssel, de komolyabb díjak nélkül járja végig a díjátadókat.
Mindenesetre október 18. után mi is okosabbak leszünk, ugyanis hatalmas vásznakon, dübörgő hangeffektekkel tekinthetjük meg a Chazelle-Gosling duó új moziját.
THE FAVOURITE (A KEDVENC; Fox Searchlight)
Az abszurditás görög fenegyereke, Yorgos Lanthimos (Kutyafog, A homár, Egy szent szarvas meggyilkolása) nem az a rendező, akinek filmjeit könnyen beveszi az Akadémia tagjainak gyomra (bár A homárért jelölték forgatókönyvíróként). Ezért is meglepő, hogy új alkotása megkerülhetetlen eleme lett az előrejelzéseknek. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy Lanthimos egy picit visszább vegyen megbotránkoztató és felkavaró stílusából, a The Favourite ugyanis a XVIII. századi Angliába repít minket, ahol az őrület pengeélén meg-megcsúszó Anna királynő helyett bizalmasa, Lady Anna kormányoz. A két nő intim kapcsolatát igencsak felborítja egy új szolgálólány érkezése, aki nagy hatást gyakorol a királynőre, és igencsak féltékennyé teszi annak tanácsadóját. Fekete humorból most sem lesz hiány, sőt, a The Favourite az első, lelkes kritikák és az előzetes alapján a rendező eddigi legszórakoztatóbb filmje. Könnyen lehet, hogy ez a fajta könnyedség hiányzott eddig ahhoz, hogy Oscar is behódoljon a vitathatatlanul zseniális görög mester előtt.
A ragyogó, női sztárparádé már adott, Olivia Colman, Rachel Weisz és Emma Stone nagyjából egymást fogják ölni a díjakért, viszont nekünk január 19-ig kell várnunk arra, hogy megcsodálhassuk ahogy a vásznon ölik egymást ezek a nagyszerű csillagok.
BLACKKKLANSMAN (CSUKLYÁSOK; Focus Features)
Végre egy film az év első feléből. A kétszeres Oscar-jelölt Spike Lee (Szemet szemét, Malcolm X) új rendezése Cannes-ban elnyerte a zsűri nagydíját. Ez a megdöbbentő igaz történet az 1970-es évek közepén, a fekete jogi mozgalmask idején játszódik, és Colorado Spirngs első afroamerikai nyomozójáról szól, aki megpróbálja lebuktatni a merényletre készülő, rasszista Ku Klux Klánt, mégpedig úgy, hogy beépül közéjük. Ehhez persze szüksége van egy fehér kollégára is, aki segít neki a nem mindennapi akcióban (sajnos ő meg pont zsidó, de annyi baj legyen). A humoros és szórakoztató alkotást, amiben az újonc John David Washington és Adam Driver parádézik, lelkesen fogadta a szakma, és bár azóta kicsit keveset hallani a filmről, van egy olyan érzésem, hogy a díjátadószezon elején a kritikusok ismét felemlegetik majd a BlacKkKlansmant.
A hazai mozikban már szeptember 27-étől nevethetünk egyet Spike Lee legújabb moziján.
IF BEALE STREET COULD TALK (Annapurna Pictures)
Szintén fekete jogi mozgalom, szintén a '70-es évek, de ezúttal Harlem, és egy sokkal komolyabb megközelítés. Barry Jenkins két éve nagy port kavart az Oscaron, amikor Holdfény című filmje (ha nem is elsőre, de) megverte a Kaliforniai álmot az est legfontosabb kategóriájában (a sors iróniája, hogy idén is összecsaphat Damien Chazelle-lel). A rendező nevét azóta minden kiritikus ismeri, és nagyon figyelték, mihez nyúl legközelebb. Jenkins ezúttal James Baldwin regényét vitte filmre, amiben egy fiatal, fekete lány küzd azért, hogy ártatlanul letartóztatott szerelmét kihozza a börtönből, miközben első gyermeküket várja. Az adaptációt lelkes kritikák fogadták, bár érezhetően nincs az a hatalmas üdvrivalgás, mint a Holdfénynél volt, de az If Beale Street Could Talk így is a jövő évi Oscar egyik meghatározó filmje lehet.
Az újonc főszereplők (Kiki Layne és Stephan James) valamint az imádott Regina King alakításai miatt szívfacsaró történetnek egyelőre nincs kitűzött hazai bemutatója.
BLACK PANTHER (FEKETE PÁRDUC; Marvel Studios)
Ha van nagy nyertese a Best Popular Film körüli Oscar-fiaskónak, akkor az a Fekete Párduc. Egyrészt az is egyértelmű volt, hogy a kategóriát ennek filmnek találták ki, hiszen az idei év legsikeresebb mozijáról beszélünk, ami nem csak kasszáknál, de a kritikusok körében is népszerű. Az alkotók viszont elhatárolódtak a frissen létrehozott, majd elkaszált kategóriától, és kijelentették, hogy ők a legjobb film díjára hajtanak. Na, ezek után reagálnia kell valamit erre Oscarnak, és könnyen lehet, hogy egy jelöléssel kozmetikázza majd az elmúlt hetek sületlenségeit. A Fekete Párduc amúgy a Marvel Univerzum ékes, színes darabja, ami Wakandába kalauzol el bennünket, ahol többen is pályáznak a titokban roppant fejlett, afrikai ország trónjára.
A filmet még tavasszal vetítették a hazai mozik, aki lemaradt róla, igazából ma már bárhol beszerezheti Ryan Coogler grandiózus képregényfilmjét.
CAN YOU EVER FORGIVE ME? (Fox Searchlight)
A korai hírek csak arról szóltak, hogy az Oscar-jelölt komika, Melissa McCarthy végre megmutatja drámai oldalát, de a film aztán nagyot robbant a Telluride Filmfesztiválon, és kiderült, hogy többről van itt szó, talán egy igazi Oscar-esélyesről. A kritikusok kitörő lelkesedéssel fogadták az amerikai celebéletrajz-író, Lee Israel regényéből készült, és önmagáról szóló történetet. Melissa McCarthy karrierje legjobb kritikáit zsebelte be a megélhetéséért küzdő, egykor felkapott írónő szerepében, aki híres emberek leveleit kezdi el hamisítani, és múzeumoknak eladni azért, hogy pénzhess jusson. A filmet Marielle Heller rendezte, akit A tinilány naplójánál ismert meg a világ, és aki ezúttal egy nagyon emberi, csupaszív történetét hozott össze, ami Oscar kegyeibe is beédesgetheti magát.
Egyelőre nem tudni tervezett hazai bemutatóról.
9. GREEN BOOK (ZÖLD KÖNYV; Dreamworks)
A Torontói Filmfesztivál egyik legnagyobb meglepetése ez a kis, szeretreméltó film, amitől nem vártak igazán sokat kritikusok, de mégis nagyot szólt. A Green Book jó eséllyel pályázik a fesztivál közönségdíjára is, amit ha bezsebelne, akkor egyenes lenne az útja az Oscarig. A korábban eszement komédiákat jegyző Peter Farrelly (Keresd a nőt!, Dumb és Dumber) ezzel a rendezésével sokkal komolyabb vizekre evezett. A '60-as években játszódó, szívmelengető történet egy fekete zongorista és az őt az Államok déli részén fellépésről fellépésre furikázó sofőrje közötti barátságról szól. Természetesen az érett rendezés mellett két nagyszerű színészre is szükség volt a sikerhez. Az Oscar-díjas Mahershala Ali és a jelölt, Viggo Mortensen (akivel pont tíz éve volt szerencsém személyesen is találkozni, és interjút készíteni) lenyűgözték a kritikusokat és a nézőket is. Ez a film lehet az idei Lady Bird, ami észrevétlenül bekúszhat a nagyok közé, és akár még galibát is okozhat a gálán.
Magyar bemutatót terveznek a filmek, de időpont még nincs.
10. WIDOWS (NYUGHATATLAN ÖZVEGYEK; 20th Century Fox)
Sokszor leírtam már, de vannak rendezők, akikre egyszerűen mindig oda kell figyelni. Steve McQueen is ilyen, aki a 12 év rabszolgasággal már Oscart nyert (igaz, nem rendezőként, mert ott Alfonso Cuarón diadalmaskodott), és most is erre pályázik, bár egy fokkal könnyedebb, akciódusabb területre tévedt. A Gillian Flynn (Holtodiglan) forgatókönyvéből készült Widows négy nő történetét meséli el, akik miután bűnöző férjeikre nem számíthatnak többé, kénytelenek saját kezükbe venni az irányítást, és maguk összehozni egy nagy balhét. A filmhez remek szereplőgárdát sikerült összehozni, amiből most is kiemelkedik a mindig csodálatos Viola Davis. Számomra még kérdés, és a kritikák sem győztek meg teljesen, hogy ez egy izgalmas akciómozi nagyszerű alakításokkal, vagy egy igazán komolyan vehető díjesélyes.
November 22-én a magyar mozikban is ki fog derülni, mekkorát szólnak Steve McQueen női akcióhősei.
TOVÁBBI ESÉLYESEK:
Jól kezdte a szezont, nagyon sikeres volt a bemutatkozása a Telluride Filmfesztiválon Joel Edgerton rendezői bemutatkozásának, a Boy Erasednek (Eltörölt fiú; hazai bemutató: november 15.) is. Nálam épphogy csak kimaradt a top10-ből, de könnyen lehet, hogy az Oscaron nem fog. A történet egy fiatal, meleg fiúról szól, akit baptista lelkész apja egy átnevelő táborba küld, miután coming outol szülei előtt. A megkapó és elgondolkodtató film főszerepében az Oscar-jelölt Lucas Hedges brillírozik, míg a szülői szerepekben az ausztrálok Oscar-díjas sztárjait, Russell Crowe-t és Nicole Kidmant láthatjuk.
Szintén lelkesen fogadták a kritikusok a francia fesztiválkedvenc Jacques Audiard első angolnyelvű filmjét, a The Sisters Brotherst, ami egy igazi klasszikus western. A Velencében a legjobb rendezés díjával kitüntett film a hírhedt bűnöző Sisters fivérekről szól, akik a vadnyugat balhés, de roppant mókás testvérpárjaként váltak ismertté. A mozi főbb szerepeiben John C. Reillyt, Joaquin Phoenixt, Riz Ahmedet és Jake Gyllenhaalt láthatjuk.
MEGLEPETÉST OKOZHATNAK:
Tűkön ülve várjuk, hogy akár csak az első előzetes vagy poszter megjelenjen végre a korábban Backseat, most már Vice címre hallgató politikai, életrajzi filmhez. Adam McKay legújabb rendezése alaposan felkavarhatja a szezont, ha elkészül még idén, ahogy tette azt A nagy dobás című, szintén későn bemutatkozó munkája is pár éve. Az Egyesült Államok legerősebb alelnökéről, Dick Cheneyről szóló történet főbb szerepeit az Akadémia kedvencei, Christian Bale, Amy Adams és Sam Rockwell alakítják. Mindegyiküknek jó esélye van az Oscarra, így látatlanul is.
Szintén elkerülte az ősz eleji fesztiválokat az idei év nagy, angol kosztümös filmje, a Mary Queen of Scots (Mária skót királynő; hazai bemutató: 2019) is, amiben az idei Oscar két női főszereplő jelöltje, Saoirse Ronan és Margot Robbie feszülnek egymásnak. Az előzetes grandiózus látványt, és két lélegzetelállító alakítást ígér, valamint egy jól ismert történetet két testvérről, Stuart Mária, skót királynőről és I. Erzsébet angol uralkodónőről, akik akár jóban is lehettek volna, de a trónigény és a rivalizálás sötét árnyékot vetett a kapcsolatukra. 
Nagy várakozás előzi meg a Bohemian Rapsody (Bohém rapszódia; hazai bemutató: november 1.) bemutatóját is, ami Freddie Mercury életrajzi filmje, és amiben a Mr. Robot sztárja, Rami Malek vállalja a lehetetlent, és kelti életre a Queen legendás frontemberét. A bemutató után kiderül, hogyan sikerült megugrania a feladatot, és ha igen, akkor a film több tud-e lenni egy bravúros alakításnál.
Meglepetést okozhatnak az idei év már vetített alkotásai is, amiket a kritikusok egyöntetően imádtak, de műfajuk miatt nem feltétlenül tűnnek Oscar-favoritnak, aztán ki tudja, meddig jutnak. Tavaly sikerült egy év elején bemutatott horrorfilmnek, a Tűnj el!-nek bekerülni a legjobbak közé, idén ugyanerre készül John Krasinksi szótlan ijesztgetésével, The Quiet Place-szel (Hang nélkül; már vetítették itthon). A filmet és Emily Blunt alakítását is lelkesen fogadták, szép bevételt is termelt, de nagy kérdés, hogy mire lesz ez elég a nagy díjátadókon.
Hasonlóan hangos üdvrivalgás fogadta a Crazy Rich Asians című romantikus komédiát, ami egy Amerikában élő ázsiai párról szól, ahol a fiú hazaviszi Szingapúrba kedvesét, hogy bemutassa őrülten gazdag családjának. Mivel az ázsiaiak roppant alulreprezentáltak az Oscaron, és a feketéket már kárpótolta az Akadémia, még az is lehet, hogy ismét megérzik a nyomást, és magukhoz ölelik ezt a kasszarobbantó sikerfilmet. 
Meglepően hangos kritikai és közönségsiker lett a roppant fiatal, de nagyon tehetséges Elsie Fisher főszereplésével készült Eighth Grade című film is, ami az idei Sundance Filmfesztiválon mutatkozott be, és egy introvertált nyolcadikos kislányról szól, aki fogait összeszorítva próbálja túlélni az iskola utolsó, borzasztó hetét. Ha a kritikusok mellé állnak, akkor ez a film még a szezon egyik legnagyobb meglepetése is lehet.
EGYELŐRE ELVÉREZTEK:
Nem indult ennyire jól a szezon pár ígéretesnek tűnő filmnek. A Hugh Jackman főszereplésével készült poltiikai életrajz, a The Front Runner kifejezetten kiábrándító kriitkákat kapott, ahogy a This Is Us sorozat alkotójának érzelmes, de túlcsorduló rendezői munkája, a Life Itself is elhasalt az első vetítések után. Oscar-jelölésre még van esélye, de úgy tűnik, csak a férfi mellékszereplői kategóriában a Beautiful Boy című mozinak, ami egy drogfüggő fiú és apja kapcsolatáról szól, ugyan az előzetes könnyfakasztó élményt, valamit Steve Carell és Timothée Chalament bravúros alakítását ígérte. Az első kritikák alapján a film nyomasztó, de unalmas, és egyedül az idén is jelölt Chalamet lehet az, aki mennybe mehet vele.
Így állunk most, de messze van még a vége, és sok minden változhat február végéig, úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem.
